Mostanában nosztalgikus vágyódás fogott el kedvenc anyagom, az olajfesték iránt. (Persze meglehet, hogy csak a színek kezdtek el hiányozni így két évnyi önkéntes monokromitás után. ^-^") Sok mindentt kipróbáltam már (akrilt, akvarellt, anilint, ecolinet, sőt még falfestékeket, színezőket is), de valahogy egyik sem tudta így belopni magát a szívembe, mert semmi sem fogható a színei vibráló mélységéhez, bársonyos fényéhez. Mindig is elfogult voltam iránta, mert számomra ez a legtesthezállóbb festék/technika, ez áll a legközelebb a festészeti gondolkodásmódomhoz. Szeretem a sokszínűségét, hogy egy képen belül fel lehet hordani vastagon és vékonyan lazúrozva is, különböző hatásokat, textúrákat létrehozva. Na de nem áradozom tovább. Mostanra különben is megszépítette az idő az emlékeim és nagyvonalúan elfelejtettem a dolog árnyoldalát, (hogy a végére milyen macerássá vált számomra az egész procedúra)...
Ennek ellenére a múlt héten azon kaptam magam, hogy aláfestős YOUtube videókat nézek. Ezalatt azt értem, amikor egy színnel (általában umbra) felrajzolják a képet és feldobják a főbb tónusokat. Furcsamód ezt sosem próbáltam ki, pedig a legalapabbvetőbb olajfestészeti technikák egyikéről van szó, mondhatni egyidős a festék feltalálásával. Természetesen színes aláfestést gyakran csináltam, akár több rétegben is (például sárgára alapoztam le a vásznat és arra festettem feketével, barnákkal sajátos olajzöld színhangot adva a képemnek vagy olyan is előfordult, hogy felfestettem a nagyobb színfelületeket és arra lazúroztam rá, például a rózsaszínre kékkel és lilával...stb.), de olyat, hogy monokrómban megfestettem valamit plasztikusra és utána "kiszíneztem" még nem. Pontosabban egyszer, egy félkész képemnél, az Unikornis-ködnél kipróbáltam, de ezt hamar félbe is hagytam, mert egyszerűen nem győztem kivárni a rétegek közt az olaj száradását és beleuntam. Nálam az ilyesmi sajnos előfordul (gyakrabban, mint kellene).
Mégis pár nappal ezelőtt beugrott, hogy: mi lenne, ha kipróbálnám tussal is és ötvözném a tus gyönyörű elfolyatásait az olaj színeivel? Mondhatni mindkét technikából kiemelném azt a tulajdonságát, amit a legjobban szeretek. Egyébként azon már sokszor eltűnődtem, hogy fekete-fehér akril aláfestésre megyek rá olajjal, de tetlegességig sosem jutottam, ez viszont meg sem fordult eddig a fejemben. Eddig.
Gondoltam mit veszíthetek vele, kipróbáltam. Először egy akrillal lealapozott papírra pacáztam tussal és arra mentem rá egy színnel.
Majd miután meglepődve tapasztaltam, hogy nem szedi fel az alsó rétegeket, ezen felbátorodva kipróbáltam egy kisebb vásznon is. Itt már minimálisan figyeltem a kompozícióra is. Egy csillagködöt dobtam fel egészen nagyvonalúan és a színskálát is minimálon tartottam, mindössze két-három árnyalattal dolgoztam.
Végül eszembe jutott egy régebbi fekete-fehér munkám, amit még az inktóber kapcsán festettem, mielőtt még arany majd később ezüst alapra váltottam. Ez a grisailles (fekete-fehér) mivolta miatt eléggé kiesett a többi közül, viszont pont emiatt bizonyult ideális alapnak a következő kísérlethez (mert a színek legjobban fehér alapon jönnek elő).
Szóval itt tartok most. Természetesen ezek még a legelső szárnypróbálgatások, egy új sorozat / korszak első darabjai, így egyáltalán nem tökéletesek. Nincsenek még virtuóz megoldások, különleges színhangok, de majd később annak az ideje is eljön, elvégre a tushoz is kellett pár év, mire igazán ráéreztem. Az ilyesmi idővel (na meg rengeteg gyakorlással) magától jön.
Minden esetre most nagyon lelkes vagyok és rég voltam ilyen izgatott (legutóbb talán akkor, amikor felfedeztem a tus-akril kombót). Főleg amiatt, hogy így újra festhetek olajjal (mert ilyen kis mennyiségben felhordva tudok vigyázni a környezetemre és magamra, nem kell annyira aggódnom, hogy a padlóra vagy a bőrömre kerül esetleg). Ezzel a fordulattal új lendületet kaptam! Márcsak azért is, mert ez egy viszonylag gyors, friss technika. Nem beszélve arról, hogy bőven lehet még hová fokozni. Mondjuk ha struktúrgéllel megmozgatom kicsit az alapját és vagy leöntöm műgyantával, esetleg azt is megszínezem...stb. Annyi lehetőség van még benne és ez csak egy a számtalan leágazásból az úton.